"Láttuk, hogy hatalmas tüzet raknak a putriknál a cigányok, és hallottuk, ahogyan hangosan röhögnek" - olvasónk sajóbábonyi beszámolója

Adjon az Isten!

Mint a Borsod megyei Bors Vezér század tagja, magam is kint voltam Sajóbábonynál. Bár előző nap nem voltam a lakossági fórumon, annyit tudtam az ügyről, hogy a gárdistákat rengeteg cigány akarta megtámadni aznap, de a rendőrség eredményesen közbelépett. Azt hittem, ennek nem lesz fojtatása, de lett.
Másnap riadóláncon keresztül értesültem arról, hogy az egyik bajtársamat és családját halálosan megfenyegették a mocskok, és több olyan embert megtámadtak, akik kint voltak a fórumon. Vagy két órára rá viszont megérkezett a parancs: mindenki, aki tud, azonnal induljon Bábonyba! Egy bajtársammal azonnal beszálltunk a kocsiba, összeszedtünk a közeli kisvárosból két gárdistát, és az elsők közt érkeztünk meg a bábonyi elágazáshoz.
Nem mentünk a bekötő úton beljebb, a településhez, hiszen az érkezők hamarabb észrevehettek minket ott elől. Bár akkor ezt nem gondoltuk, de mi szerencsével jártunk, hogy így tettünk. Egy rendőrautó rögtön beállt elénk, és mögénk, és igazoltatni kezdtek minket, továbbá arról faggattak, hogy miért jöttünk ide. Mondtuk, hogy egy bajtársunkat akarjuk meglátogatni, de ez nekik nem volt elég. Mire megtörtént az igazoltatás, az újonnan érkezőkkel rendezni akartuk a kocsisort, ám ekkor kaptuk a hírt: a bajtársainkat megtámadták a cigányok! Alig tudtam bezárni a kocsit, azonnal rohantunk hozzájuk, ahol, nem tudom, miért, de azonnal a síró 16 éves bajtársunkat vettem észre, és az ideges társait.
Csak utána szúrtam ki, mit műveltek a szemétládák az autóval: az ablakok betörve, a sofőr ülésének a fejtámlájánál igen mélyen egy kisbalta nyoma volt látható. Nem sokon múlott egy újabb Olaszliszka. A férfi bajtársak valahogy túlteszik magukat ezen, de egy lánynak, és egy nőnek átélni mindezt, borzalmas...
Mindössze egy rendőr volt velük, aki CB-n folyamatosan forgalmazott, hogy valaki jöjjön oda hozzá, mert nagy bajok lesznek. De a többiek velünk voltak elfoglalva. Igaza lett a zsarunak, a valakik által felhergelt cigányok azonnal támadtak. Talán ha előveszi a fegyverét, és a levegőbe lő, máshogy alakultak volna a dolgok. De tudjuk, ők csak a magyarokkal kemények... Ekkor döntöttünk úgy, hogy elég a sz@rozásból, be az autókba, irány Bábony, de a rendőrök megállították a kocsisort, majd letereltek minket a szántóra. Olyan szinten ideges volt mindenki, hogy akinél (legálisan hordott) önvédelmi pisztoly volt, az kivette belőle a riasztótöltényt, és a gázost húzta csőre, előkerültek az egyéb autókban tartott szerszámok is. A látási viszonyok rosszak voltak a sötétben, és a köd is leszállt. Viszont jól lehetett látni a szántó túloldalán a putrikat, ahogyan elindult felénk a cigányhorda.
Az autókat előzőleg beállítottuk a szántóra, mivel ezt kérték a rendőrök, és, ha már ott voltak a gépkocsik, felkapcsoltuk a reflektorokat. A cigányokat látva el tudom képzelni, mit érezhettek azok az első világháborús német katonák, amint meglátták az éjszakában, a köd fedezete alatt előrenyomuló ellenséget. A rendőrök azonnal megálltak előttük, és, ha jól láttam, kettőt elfogtak közülük, az egyik még vigyorgott ránk, mikor a kocsiba tuszkolták. Egy kisbaltát vittek utána a rendőrök, azt jól láttam még, de biztos több is volt a cigóknál. Két rendőrautóval visszatolták őket a putrikhoz, és az este folyamán végig ott tartották őket. Miközben a rendőrök átvizsgálták az autóinkat, és újra igazoltattak minket, láttuk, hogy hatalmas tüzet raknak a putriknál a cigányok, és hallottuk, ahogyan hangosan röhögnek. Az kéz akaratlanul is ökölbe szorult.

Mi fél ötre futottunk be, és talán hat óra körül állítottak le minket a szántónál. Innentől kezdve mi 11-ig nem mozdulhattunk sehová. A 26-os útnál várakozókkal telefonon tartottuk a kapcsolatot, és a családtagjainkat is folyamatosan kérdeztük, mit hallani az esetről a TV-ben, meg mit olvasni erről a neten. Bajtársak mondták, hogy jött egy pár autó, tele cigánnyal, de mikor meglátták, mennyi gárdista-autó várakozik kint, inkább visszafordultak.
Míg jók voltak a látási viszonyok, folyamatosan láttuk a villogó, felénk tartó rendőrautókat a négysávoson, de a köd miatt már csak a szirénát hallottuk. Valaki kihívta a tűzoltókat, és nemhogy a szabolcsi, a hevesi, a Hajdú, meg a Pest megyei bajtársakat, illetve a Nemzeti Őrsereg tagjait nem engedték be, de még őket sem. (Érdemes megfigyelni a bajtársi Nemzeti Őrsereg tagjait. Ők nem adnak ki idétlen közleményeket, nem dumálnak folyton, de mindenhol ott vannak, ahol kellenek. Nagyon örültem nekik, kezet is fogtam velük.) Megtörtént a helyszínelés, itt volt a média, és csak utána engedték be nagyon lassan az autósokat, a helyi lakosokat előreengedve.
Természetesen az "országos vajda" prioritást élvezett, ő mehetett egyből. Kíváncsi vagyok, hogy a luxusautójában hallotta-e a jókívánságainkat. Érdekességképp említeném meg, hogy az egyik bajtársam hallotta a CB-n, hogy Miskolcra egy járőrautót kértek, mert valami orvos holttestet talált. A rendőrök visszakérdezték, hogy fontos-e az, mert az egész városban csak egy(!) autó van.
Mikor elindultunk, úgy gondoltuk, hogy meglátogatjuk a bajtársat, és vagy tízen ott maradunk estére náluk, hogy ne legyen baj. Senki nem számított erre, így, a hasunkban az ebéddel, magunkon egy-egy vékonyabb pulóverrel, meg kabáttal fagyoskodtunk kint. Megfogadtuk, hogy addig nem megyünk el innen sehová, míg a rendőrség el nem fogja a tetteseket, és megnyugtatóan nem rendezi a dolgokat. Nagy szerencsénk volt, hogy a már órák hosszat várakozó barcikai jobbikosokat beengedték, akiknél volt egy kis meleg tea. Az még nem hűlt ki teljesen. Közben megérkeztek a készenlétisek, és leváltották a helyi rendőröket. 11 óra felé, azt hiszem, Szabolcs megye kapitánya szólt, hogy hozott inni-, és ennivalót, lehet menni a kocsijához. Ez sokat jelentett a bajtársaimnak, mert nem hogy boltba, vagy a benzinkútra, de sehová sem engedtek minket idáig. 11 óra után, több órás várakozás után szóltak a bajtársaim, hogy mi már induljunk, mert nekik holnap korán kell kelni. Kérésüknek megfelelően elindultunk, a rendőrök kiengedtek minket.

Kisvárosukba beérve egy rendőrautó villogott le az útról. Ahogy kiszálltam a kocsiból bakancsban, fekete gyakorlónadrágban, bomberdzsekiben, azon láthatósági mellényben, meg a fekete sapkában, a három zsaru úgy megdöbbent, hogy nem hogy köszönni nem tudtak, de még meg sem bírtak szólalni. Úgy üdvözöltem őket, hogy "jó estét, tudok segíteni valamiben?" A rendőrök egymásra néztek, és a tökösebbik kérdezte meg hosszú másodpercek után: "honnan jöttek?" Mondom, "Bábonyból", "Akkor viszlát". A kocsiba beszállva mondta a bajtársam, hogy sok cigány ott olyan autóval jár mint én (nekem sajnos nem telik luxuskocsira), biztos azt hitték, hogy cigányok vagyunk, és a mai események alaposan feldühítették őket is. Mindent összevetve a helyi rendőrök itt sokkalta rendesebbek, mint Hevesben, vagy Pest megyében, az este folyamán nem nagyon volt probléma velük. Hát így láttam én a 2009. évi 11. hó 15-i sajóbábonyi eseményeket.

Szebb jövőt!
Pataki Tamás
gárdista
Bors Vezér század